A mágikus következményekkel járó hit erejének a realitásáról

Az intellektualizmustól elvárt, un. tudományos kételkedés, vagyis a hitetlenség fogalmának a megemlítésével, eljutottunk a spirituális naplóírásnak, a kauzálisan személyes, tehát mindenki számára felvállalható, ellenőrizhető és gyakorolható, reális és mágikus erejű metafizikai ismeretszerzéssel egybekapcsolt beavatási mivoltához. Vagyis a hit gyakorlásának a tulajdonképpeni céljához: a spirituális (nem a vallásos értelemben vett!) diszkrét boldogság-állapota és az ugyancsak diszkrét egyetemes szeretet- képesség kialakítási lehetőségéhez. A hitnek, mint magas-rendű metafizikai (elméleti) tudatosságból és gyakorlati, tárgyi-megtapasztalásból eredő meggyőződésnek a felfogásához. A hit pozitív következményekkel járó racionális megértéssel egybekapcsolt, személyes átélési lehetőségéhez. Vagyis, a hitnek, mint nem esztétikai, tehát nem felszíni érzéki benyomás-szerű élményéhez, hanem mint a sorsbeli, tehát élethelyzetbeli és egészségi szintű pozitív változásokat előidézni képes, tehát az objektív tárgyi valóság által is vissza-jelzett, valós – funkcionális jelenségként való megértéséhez és annak megfelelő kezeléséhez, gyakorlási lehetőségéhez.
A hit ugyanis, nem egy külső – esztétikai – magatartási forma és semmiképp nem a vallásos egyénekből és tömegekből kellemes érzéseket (kellemes érzéki bódulatot) kiváltani hivatott misztikus-esztétikai aktusok ismétlődő sora, amellyel egyes vallásos hívők hivalkodhatnak, vagy amire a tudós teológusok hivatkozhatnak. Mindez mindössze steril esztétikai aktus semmi több. Az igazi hitnek ugyanis, hosszú távon, pozitív mágikus következménye kell, hogy legyen a hívő ember életében.
A hit az egyetemes törvények és a személyi életfeladatok ismeretéből eredő, gyakorlati tapasztalatokra és racionális meggyőződésre alapozott tudatosságnak a mágikus erejű és ezért pozitív következményekkel járó, meg nem zavarható, tehát folytonosan fennmaradó, egyéni spirituális öntudati élmény-állapot! Egy olyan mágikus képesség, amely látható pozitív következmények előidézésére szolgál az egyén életében. A hit egy olyan testi – lelki és szellemi állapot, egy olyan személyes (tehát kisajátíthatatlan és kölcsönadhatatlan) metafizikai alapállás következménye, amely lehetővé teszi az emberben létező teremtő hatalmak tudatos és felelős használatát (a hit gyakorlását) a mindennapi élet gyakorlati szintjein is. A hit az emberi szellem egy ténylegesen használható, gyakorlati következményeket előidéző képessége (potencialitása).
Amennyiben a papoknak tényleges és valóságos hitük lenne, legalább olyan egészségesek, termékenyek és erősek kellene legyenek mint amilyen egészséges személy pl. Tőkés László, a volt királyhágó melléki református püspök. Az igazi, illetve a valóságosan létező és működő hit nem a külső ájtatoskodások mennyiségében és esztétikai csillogásában érvényesül, hanem a pozitív élet-megvalósításokban, a követhető példa erejében: a személyes egészségben, a termékeny életben, a szellemi rugalmasságban és nyitottságban, a sokoldalúságban, a jó fizikai és szellemi erőnlétben, a toleranciával kiegyensúlyozott és egészségesen kiegészített erélyességben: a bátorságban (nem a vakmerőségben!), a határozottságban, a szabadság, az önrendelkezés (az autonómia), az igazság és a fény (az értelem) szeretetében. Vagyis a szeretet szabadságában és a szabadság szeretetében, annak pozitív és áldásos, anyagi és egészségi következményeivel együtt.