Magyar szóhasználatban több dolgot illetünk a családi betegség kifejezéssel. A skála a tényleges öröklött betegségektől az olyan szembeszökő, zavaró vagy nevetséges személyi tulajdonságként jelentkező családi szokásokig terjed, amelyet nagyszülők, szülők és felnőtté váló gyermekek egyaránt elkövetnek. A mindennapi ember ironikusan mosolyog ezeken a nevetségesen ismétlődő családi szokásokon (más szemében meglátjuk a szálkát…), miközben az asztrológus tudja, hogy olyan, többnyire anyai ágon működő, öröklött szellemi programok fejtik ki hatásukat az ilyen esetekben, amelyeknek az illető személy vagy alárendeli öntudatlanul az élet-sorsát, vagy saját személyi tulajdonságaival szemben is lázadozva, megpróbálja lerázni magáról e „rossz tulajdonságokat”. Azok az általános „családi betegségekhez” vezető szokások és tettek, amelyeket az asztrológia módszereivel nyomon követhetünk, a Holdhoz kötöttek (Gyomor és általában emésztőrendszeri betegségek, az utód-szülő szerveknek és az utód-táplálási szerveknek, vagyis a Méhnek és a női melleknek a betegségei ), valamint Hold (az anyaság, illetve a teremtés ősprincípiumát megtestesítő bolygó) által uralt Rák napjegyhez (A Holdhoz rendelődő betegségek mellett, a petefészek nőknél és a Prosztata a férfiaknál, és ezekkel együtt, a korábban felsorolt, tehát a teremtői-szaporítási és utód-táplálási szervekkel kapcsolatos Rák-betegségek), illetve a Rák által megtestesített spirituális erőterével analogikus kapcsolatban álló VI. házhoz, az otthon és a család életterületét szimbolizáló asztrológiai erőtérhez kötöttek.
Azoknak, a Rák és a VI. horoszkópház szellemtereihez kapcsolódó (családi) viszonyoknak a huzamosan fenntartott, ellenséges, vagy, szenvedélyesen túlfűtött (érzelgős) átélése, amely valamelyik “szeretett” családtag részéről egy, fontosnak tartott életterületen kifejtett ellenállása esetében (nyílt szembeszegülés, gyökeresen eltérő és ellenkező vélemény, vagy életszemlélet egyértelmű fenntartása) haraggá és gyűlölködéssé változik, majd átfinomodik csendes nehezteléssé, elsősorban a nők számára jelent egyenes utat az emlő daganatok képződéséhez és rákosodásához. De, ritkábban, a férfiak melleiben is eredményezhet hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal kapcsolatos kérdésekben. A gyomorbetegségek és általában az emésztőrendszeri betegségek is oda vezetődnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik, hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába – lelkébe befogadni, ami a másik családtagtól jön, miközben azzal áltatja magát, hogy ő mindenek fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki. Holott megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési érzések tovább lappangnak a tudattalanban. Amennyiben a fent leírt, „kaméleon” mentalitáshoz erős, aggódó érzésekbe rejtett uralkodási – ellenőrzési vágy is kapcsolódik, a betegség formájában jelentkező következmény nem marad meg a gyomortájék és az mellek szintjén, hanem nőknél a petefészkekben és a hüvelyben, a férfiaknál a prosztatában is jelentkezik. A kezdetben alig érzékelhető rendellenesség idővel végzetes betegséggé fokozódik (a destruktív és félrevezető mentalitás teljes megállításához vezető) rákos sejtburjánzás formájában.
Amennyiben a családtagok fölötti uralkodási vágy és azok folytonos ellenállása miatt érzett harag ( méreg ) teljesen erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy az illető családtag (esetleg alkohol hatása alatt) nyíltan, de ezért még intenzívebben és még többszőr átéli mérges – gyűlölködő állapotát, ez a fajta családapai, vagy a “féltően” szerető-aggódó családanyai diktátorkodás, szívbetegséghez és végül szívinfarktushoz vezet.
Persze, a betegségek keletkezése és fejlődése nem ilyen egyszerű és a táplálkozás, az ivóvíz, a szennyezett levegő a “rossz szokások és káros szenvedélyek” hatása, valamint az egyéni alkat kérdése árnyalja a betegségek jellegét. De az alkati tényezők, vagyis a betegség hajlamok és a nehéz családi sors-helyzetek is a horoszkópból kiolvasható családi szellemi (kauzális) örökségek következménye. Ezen örökletes programoknak a befolyása (hatása) alatt állnak az utódok és ezek hatása alá kerülve felnőtt korukban folytatják a drámai kibontakozáshoz és a tragikus fejleményekhez vezető “fejlődésüket” mindaddig, amíg nem tudatosítottuk őket az asztrológiai sorsfeltárás és szellemi programértelmezés segítségével. A betegségek és a családi drámák sorozata csak akkor ér véget egy személy életében, ha az asztrológiai sorsfeltáró program-értelmezést a feltárt életfeladatok konkrét felvállalásával történő tudatos harmóniába kerülési és kiegyenlítődési törekvések követik. “Mindenkinek a maga keresztjét” kell felvennie és nem a másét, vagy a másokét! Senki nem tapasztalhat meg semmit a “szeretett” felnőtt családtagjai helyett és a családtagok sem végezhetik el helyette azt, amit neki kell elvégeznie.
ĺme egy egyszerű példa a végzetes személyi válságokhoz vezető jóságos tévedésekre: sok szülő nem csak hogy egyetem elvégzésére erőlteti a gyermekét, mert neki nem teljesülhetett ez vágya, hanem olyan tanulmányok folytatására és olyan szakma elsajátítására szorítja rá gyermekét, ami nem áll összhangban annak a spirituális sorsprogramjával, amely gyakorlati életterület megismerése nem tartozik a “gyermek” személyi életfeladatai közé. Már ennyi is elég a halálig tartó szülő – gyermek közötti csendes nehezteléshez, vagyis a fentebb említett betegségek valamelyikének kifejlődéséhez. És a spirituális életfeladatától eltérített utód (gyermek) lelki-szellemi zűrzavarának és erkölcsi csődjének az “élettani” következményeiről még nem is beszéltünk.
De ez még elenyésző baj ahhoz a létzavarhoz képest, amely az önkéntelen irányítási és beavatkozási késztetésektől fűtött anyáknak, ritkább esetben az apáknak a felnőtt gyermekeik házas életébe, vagy szerelmi-szexuális párkapcsolatába és családi viszonyaiba való féltékeny és ostoba beavatkozása által keletkezik az aggódóan “féltő és óvó” gondoskodás formájában. Vagyis a minden áron való „jót akaró”, vagyis a felnőtt gyermekét a „gonosz férjtől – menytől való megóvást és megvédést szolgáló titkolózás, titkos szövetkezés és alattomos intrikálás, majd nyílt lelki zsarolások és ha lehet anyagi zsarolások, de legkevesebb súlyos szemrehányások formájában. Ez, a szerető- féltésnek képzelt, de valójában szexuális alapú szülői féltékenység kivédhetetlenül előáll még az azonos nemű szülő – gyermek viszonyokban is, amennyiben a szülő napjegye, vagy Ascendense a felnőtt-gyermeke horoszkópjának a VII. házában, a hosszú távú és a társadalom előtt is felvállalt párkapcsolatok (élettársi és házassági viszonyok) életterületébe esik. Ilyen esetben, ha nincs a gyermek-felnőttnek elég esze és nincs elég lelki ereje az aggódó szívű édesanyát, vagy a féltékeny apát kirekeszteni a saját szexuális szerelmi életszférájából (házasságából) és nem tudja párkapcsolatát a saját természetes vágyai és egyéni igényei, lelki és szellemi alkatának megfelelően (lelki szükségletei szerint) megélni, annak előbb – utóbb vesebaj, húgyhólyag gyulladás és más deréktájéki károsodások, férfiaknál heregyulladás, vagy prosztatabántalom, nőknél menstruációs gondok, a méh- és a petefészkek megbetegedése lesz a következménye. A szexuális párkapcsolati élet feszültségei és diszharmóniái, összetettségük és elsődlegesen szellemi kiegyenlítődési jellegük miatt (a szeretet és a fény kiegyenlítődése bennünk), végzetesebb következményekhez vezetnek mint a szülői és a gyermeki viszonyok zavartsága.
Mivel most az örökölt családi programok működését vizsgálom, nem térek ki részletesen a párkapcsolatokra vonatkozó betegségek szellemi okára (pl. a féltékenységnek, a partner fölötti hatalom gyakorlásnak és manipulálásnak, vagy a partnerrel szembeni huzamos ellenérzések intenzív átélésének a következménye férfiaknál a here- és a prosztatagyulladás, nőknél a petefészek-gyulladás), hanem a civilizált nyugati társadalomban általánossá vált, a családdal és a gyermekáldás vállalásával kapcsolatos negatív szellemi programok hatásmechanizmusát szándékozom a szellemi gyökerekig vissza göngyölíteni, annak érdekében, hogy ezáltal konkrét támpontokat adjak azok számára akik harmonikus családi életet akarnak folytatni.
A Rák jegyében született és a Rák Sárkányfarokkal rendelkező és általában az anyasági, a megtermékenyülési (magzatfoganási – teherkihordási), gyermek-szülési, gyermek gondozási, a család alapítási és családfenntartási problémákkal (örökölt diszharmonikus családi programmal) küszködő személyek önkéntelenül a magukévá akarják tenni és magukhoz akarják kötni minden áron a környezetükben élőket azáltal, hogy szüntelenül gondoskodni akarnak azokról. Ennek köszönhetően ők a rák-betegségekig is elmenő tragikus élet-drámák hősei és áldozatai is. Az ilyen személy, sértődékeny én-tudatát (egoját) körülveszi egy un. benyomás – elhárító, védekezési rendszerrel, a rákpáncéllal és felszínes kedélyeskedéssel, vagy ártatlankodó jóságossággal próbálja fedezni magát, palástolni félelmeit, belső szorongásait, feszültségeit. Igaz, az is megtörténik néha, egy-egy Rák programmal rendelkező férfi esetében, hogy belefáradván sebezhetőségébe, “a legjobb védekezés a támadás” – alapon, agresszív, sőt: néha egyenesen kegyetlenkedő magatartási formákhoz szoktatja magát. Ez, az elején kényelmesnek látszó magatartás fogja okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és valósággal eltorlaszolván tudatát a további kényelmetlen benyomások és a sértő információ- behatolásokkal szemben, menthetetlenül a rákos sejtek természetellenes elszaporodását idézi elő a biológiai szervezetében. A sejttobzódás jelensége tulajdonképpen az egyetemes egységes létezés információáramlásával szembeni elzárkózási késztetésnek, a voluntarizmusnak és a félrevezetésnek a fizikai sejtek szintjén történő megismétlődése. De nem csak az agresszív és elutasító, hanem a csendes neheztelő magatartással is képesek a Rák szülöttekhez hasonló érzékenységgel rendelkező emberek pszichológiai páncélt, védő burkot vonni maguk köré, aminek következménye a Rák nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben egyébként természetes módon és normális arányban létező, rák-sejtek túlságos elszaporodása és a burjánzási folyamat hatványozódása. Ezt a lelki öngyilkosságot leképező védő-burkot a legtöbb esetben a látszólagos önfeladásig menő alkalmazkodással, vagyis a közvetlen környezetnek a tökéletes félrevezetésével: a hamis információáramoltatás segítségével történő opportunista (kiegyezési) mentalitás személyi tulajdonsággá alakításával szokták létrehozni a Rák szülöttek és a Rákokhoz hasonló érzékenységben “szenvedő” személyek. Rudriger Dhalke szavával: ezek a normophánok. Ők a külsőséges társadalmi normák és konvenciók tökéletes betartói, felszíni megítélés szempontjából a legetikusabban viselkedő emberek. A tökéletes “jó ember” szerep segítségével akadályozzák meg a többi embertársuk esetleges agresszív fellépését, támadó viszonyulását személyükkel szemben. Ezért az idejekorán elhunyt “rákos” személyt igen megsiratja a környezete, melegszívű, jóságos emberként emlékezvén reá és a “Vak Sors” gonosz abszurditásának tudja be korai “elvesztését”, nem sejtvén hogy a jóságos személyt csupán azért tekinti jónak a környezte, mert soha nem mondott ellent, mert soha nem mert ellenkezni nyíltan a mások személyi integritásába gázoló embertársaival szemben. Mert látszólagos jóságában a végtelenségig tűrt, hallgatott és szenvedett, miközben a lelke mélyén, folyamatos és hallgatag neheztelések formájában mentálisan igenis támadta a környezetében élő, “szeretett” családtagokat és munkatársakat, (akik miatt “ő annyit szenvedett méltatlanul és ártatlanul”), ahelyett, hogy életében legalább egyszer meg merte volna mondani őszintén és becsületesen azt, amit gondol valójában.
Ezek az emberek állandóan kegyes hazugságok látszólagos védőfala mögött, de valójában egy, az életük kegyetlen végét előkészítő hazugság-rendszer labirintusában élnek, miközben igenis támadják gondolataik szintjén, végtelen belső neheztelések formájában, az egész környezetüket, amelynek “érzéketlen és kíméletlen” viselkedése következtében ők ártatlanul és méltatlanul olyan sokat kénytelenek szenvedni… A sors iróniája (pontosabban a hatás-visszahatás törvényének a következménye), hogy életük utolsó heteiben, napjaiban ugyanazt a megtévesztést kapják vissza a környezetüktől, amivel “etették” azt egész életükben: orvosok és családtagok elhazudják előlük azt a tényt, hogy napjaik megszámláltattak s a védekezés érdekében létrehozott szellemi hazugságburkot a végzetes életkedvvel szaporodó, a szervezet immun-rendszerét a hamis információáramoltatással megtévesztő rákos sejtek szétfeszítették és kiszipolyozták. A Rák-sejtek ugyanazt a kaméleon-játékot folytatják, ugyanazt a megtévesztő információ-áramoltatást végzik a sejt-társadalom szintjén mint amit a személy folytatott a közösségi életben és a családjában: becsapják a szervezet immunrendszerét azáltal, hogy olyan információkat sugároznak az immunitást biztosító sejtek irányába, miszerint ők ártatlanok, ők nem bántják a szervezetet és így biztosítják a maguk számára a túlélést és a szaporodást. Az élet ellentéteinek a kiegyenlítődési aktusát az ellentétek kijátszásával folytonosan elkerülő, a kellemetlen szembesüléseket és a nyílt konfrontációkat fel nem vállaló, gyávaságát a jóságosság álarca alá rejtő és az etika eszközeivel kicselezni – megkerülni próbáló embernek még az a lehetősége sem marad meg, hogy az élete utolsó napjaiban legalább őszintén szembenézhessen a halálával. Az a lehetősége sem marad meg, hogy felkészülhessen végre és nyíltan fogadhassa azt, amitől egész életében félt: a reális és kicselezhetetlen halál tényével való szembesülést, hogy ezáltal, az utolsó kiegyenlítődési aktus szemszögéből végre megítélhesse a megtévesztő magatartása hiábavalóságát. Hogy beláthassa saját élettapasztalatai nyomán az élet legfontosabb igazságát miszerint “Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt.”, vagyis: Aki kényelmetlen környezeti benyomások és szembesülések nélkül akarja folytatni életét, annak testében kell megélnie az élet drámai konfliktusát. Mert az élet kiegyenlítődési drámáját őszintén és nyíltan vállalni kell még a Rák-sorsfeladattal rendelkező, rendkívüli érzékenységgel “megátkozott” embereknek is. Ennek, a konfliktusfelvállalással kezdődő kiegyenlítődési folyamatnak az elutasítása, a társadalmi hazugság-rendszerek feltétel nélküli elfogadásával és betartásával történő kicselezése épp annyira életellenes magatartás, mint a fölösleges és öncélú dramatizálás, a tragikus állapotok előidézéséig menő érzelmi szenvedélyesedések, amely állapotok felfokozott átélésére a negatív Rák – programmal rendelkező személyek hajlamosak.
De a családi problémákhoz kötött betegségek nem kimondottan és kizárólagosan a Rák szülöttekre jellemzőek. Szarkasztikusan fogalmazva: nem a Rák szülöttek előjoga ilyen betegségekben szenvedni. Pontosabban: ilyen jellegű mentalitás-hajlamból rák – betegséget gyártani. Ezt “elkövethetik”, mint ahogy egyre gyakrabban el is követik a más konstellációk szülöttei is. Azok tehát, akiknek az édesanyjuk diszharmonikus szellemi kapcsolatban van, vagy volt időlegesen az ők fizikai fogantatásukat megelőző időszakban a Rák konstelláció által megtestesített princípiumokkal. Ilyenek például az asztrológiai Víz-háromszög másik két napjegyének, a Skorpiónak és a Halaknak a szülöttei, vagy azok, akiknek több támadott (diszharmonikusan fényszögelt) bolygója áll a Rákban és általában a víz- jegyekben. Női horoszkópokban az is Rák-problémákat idéz elő többnyire, ha a Rák uralkodó bolygója, a Hold, vagy a Fekete Holdnak is nevezett Lilit a Rákban áll, esetleg a négyes vagy a nyolcas, de főként a tizenkettes horoszkóp-házban.
Ezek a hölgyek mindent elkövetnek, és minden követ megmozdítnak és addig meg nem nyugodnak amíg a család mindegyik tagját az általuk elképzelt boldogságba: biztonságba és jó életkörülmények közé nem helyezik. De ha ez az ideális helyzet elő is áll és tényleg nem marad semmi amiért aggodalmaskodni lehet, akkor elvágyódnak a kényelmes és nyugodt körülmények langyos melegéből valami egzotikusan személytelen szexuális kalandba, amit persze ritkán képesek megfogalmazni és bevallani saját maguknak határozottan. Csak az ok nélküli nyugtalansága és misztikus elégedetlensége jelzi azt, hogy az ilyen gondos anyák számára akkor nincs éppen rendben valami, ha végre minden a legnagyobb rendben van a családban. Ezek a személyek nehezen tudnak azonosulni más szerepkörökkel. ĺgy a gyámkodó szerepköreik fontosságának túlhangsúlyozása miatt, a felnőtté vált, de még mindig gyámolított gyermekek által fárasztónak és terhesnek ítélt és ezért sokszor kegyetlenül visszautasított “szeretet-nyilvánítási” kényszerűk és gyámkodó-jóakarásuk következtében mindenkinek akad bőven szenvednivaló a környezetükben. A legtöbbet persze ők szenvednek, akik kifosztottnak, haszontalanoknak és megalázottnak érzik magukat amiért a húsz- harminc és negyven éves gyermekeiket nem nevelhetik tovább és nem irányíthatják azok lépteit az általuk elképzelt egyetlen jó irányba, vagyis a szülői boldogság felé. Ilyen sérelmükben nagyon sok esetben “beidéznek” maguknak valamilyen rák-betegséget, hogy legalább ezáltal tölthessenek fontos szerepkört a szeretett gyermekeik, családtagjaik életében. És ha elvesztett családi helyzetüket és gyámi tekintélyüket a “veszélyes” betegségükkel sem nyerhetik vissza, az önemésztés útján egészen a halálig is elmennek, hiszen számukra a szülői-gyámkodói, családirányítói szerepkör elvesztésével értelmét veszíti az élet.
A Rák jellegű családi programmal rendelkező személyeknek nem az lenne a dolguk, hogy anyai ági őseiktől örökölt spirituális determinációjuknak megfelelően végig zongorázzák felnőtt korukban a fent leírt diszharmonikus viselkedési mintákat és azok intenzív átélésével felfokozzák – elmélyítsék ezeket a romboló programokat és nem az, hogy az ilyen programmal született lány-anyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak. De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az akadémikus embertan, amely lecövekelt a géneken keresztűi örökösödés, vagyis a génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a tudományos és vallásos babonákban hívő emberiség tragédiája tovább folytatódik a kétszáz hatvan ezer éves útján. Holott a tragédia részbeni leállításához például annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkező lányok, a meddőségben szenvedő fiatal nők szervezetét nem kezelnék hormontablettákkal az anyai ágon örökölt diszharmonikus családi program feltérképezése és tudatosítása helyett. Hiszen a fiatal személyek, vagyis a rugalmas és hamar regenerálódó aurával és biológiai szervezettel rendelkező nők esetében a program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp, valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítjuk ezeknek a programoknak a minőségét és anyánkat – nagyanyánkat visszakérdezve meghatározzuk a családban is tapasztalható negatív gondolkozásbeli és szokásbeli mintákat. A romboló programok közvetlen és negatív pszichikai hatásának az azonnali feloldásához ez is elég. A teljes fizikai gyógyuláshoz vezető mentális programok megszűntetéshez, jobban mondva: azoknak a pozitív kiegyenlítéséhez viszont mind a probléma-kerülő, mind a dramatizáló magatartási formákkal való gyökeres szakítás szükséges és természetesen a Rák és négyes ház jellegű életfeladatoknak a tudatos gyakorlati felvállalása. Esetenként a felvállalásokra való mentális felkészülés.
A gyakorlatban viszont mindezt megbuktathatja a Rák – paradoxon, vagyis a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk feloldani, mert nem tudunk róla és nem vesszük figyelembe. Az érzés, vagy az érzések, a pozitív, vagy negatív viszonyulások még nem egy értékűek a Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretetnek a részleges és korlátolt kifejeződési formái. Erről Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel együtt- érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg is igazat adok neki és elköteleződöm az ügye mellett. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy egyet is kell értenem. Mint ahogy fordítva is igaz, hogy nem mindig szoktunk együtt- érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy ez utóbbit természetesnek vesszük, az előbbit viszont nem és számon kérjük egymástól az értelmi elköteleződést, vagyis a mással, a másokkal szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az ellenségességet. A Rák – sorssal küszködő személyeknek tehát meg kellene tanulniuk feltételek nélkül szeretni azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értenek egyet.
Kozma Szilárd
Lásd még a Karma példáit és azok gyakorlati asztrológiai tárgyalását – értelmezését a személyi horoszkópok szintjén, a honlapjaimon:
Kommentek